Gyűjtőtáborok
A sztálingrádi harcok 1943. február eleji befejeztével megkezdődött közel 100 000 német katona orosz fogságba vezető keresztútja.
Mínusz 30 fok mellett halálmenetek indultak a beketovkai, dubovkai vagy krasznoarmeiszki gyűjtőtáborokba, élelem, víz nélkül. A betegeket, kimerülteket vagy sebesülteket, akik kiestek a sorból, egyszerűen agyonlőtték.
Kezdetben gyakran a szabadban táboroztak. A foglyok sokszor 2 héten át nem kaptak enni. Reggelente a meghaltakat méteres gúlákba hordták.
Az áldozatok pontos száma nem deríthető ki, a valósághoz legközelebb álló becslések alapján a 6. hadsereg 120 000 foglya közül, akiket 1942. vége és 1943. februárja között szovjet táborba vittek, az első hónapokban 60 000 - 70 000 ember nem élte túl az első hónapokat.
Orosz fogság
Sztálingrádot követően 1944. nyarán újabb nagyszámú német katona került orosz fogságba. A Középső Hadseregcsoportot 1944. júniusában Mogilev térségében körbezárta a Vörös Hadsereg és 150 000 embert ejtett foglyul. Mintegy 60 000 foglyot Moszkvába szállítottak, ahol 1944. július 17-én a legyőzöttek megalázó parádéján kellett részt venniük. Végezetül munkatáborba vitték őket.
Német hadifoglyok Moszkvában
Az 1945. május 8-i kapituláció után lehetőség szerint minél több, a keleti fronton harcoló katona, próbálta meg elérni a nyugati szövetségesek területét. Hiába, mivel az amerikaiak a szovjetekkel megkötött megállapodás alapján
150 000 foglyot adtak át az Elbánál a szovjeteknek.
A kapitulációt követően további 200 000 német katona került orosz fogságba. Sokuk csak 1955 után térhetett haza.
Munkatáborok
A 6. hadsereg azon foglyait, akik túlélték a halálmeneteket és gyűjtőtáborokat, 1943. tavaszától kezdődően a "Gulag" permanens táboraiba szállították.
Ennek során rendfokozatok szerint is szortíroztak: miközben a tiszteket Krasznogorszkba, Volkovóba, Elabugába vagy Szuzdalba vitték, a legénységet és az altiszteket főképpen Moszkvába, Szverdlovszkba, Molotovba, Omszkba, Vorkutára, Kazahsztánba vagy Üzbegisztánba vitték.
A marhavagonokban való utazás - kocsinként 100 ember a csupasz padlón, takaró vagy szalma nélkül - gyakran 14 napnál is hosszabb ideig tartott. Enni vagy inni alig kaptak. Ezek a halálutak tovább szedték áldozataikat az amúgy is erősen megtizedelt sztálingrádi veteránok soraiból.
Néhánynak több szerencséje volt és a Sztálingrád melletti táborokban maradtak, melyeket felvevőtáborokból munkatáborokká alakítottak át. A sztálingrádi katlanban foglyuk ejtett 90 000 katonából összesen csupán 9000 jutott vissza hazájába, Németországba.
Az egész Szovjetunióban meglévő munkatáborok mellett speciális táborokat rendeztek be Kelet- és Közép-Németországban, ahol kihallgatásokra és perekre került sor, számtalan halálos ítélettel és deportálással. Erre a célra részben egykori német koncentrációs táborok szolgáltak. Némely volt koncentrációs táborbeli fogoly szenvedése ezekben a speciális táborokban folytatódott.
Mühlberg -
7500 halálos áldozat, 3000 deportált
Buchenwald -
13 000 halálos áldozat, 2000 deportált
Hohenschönhausen -
3 000 halálos áldozat
Bautzen -
12 000 halálos áldozat, 4000 deportált
Ketschendorf -
6000 halálos áldozat, 2000 deportált
Jamlitz -
5000 halálos áldozat, 1000 deportált
Sachsenhausen -
20 000 halálos áldozat, 6000 deportált
Fünfeichen -
6500 halálos áldozat, 1000 deportált
Torgau-Zinna -
2000 halálos áldozat, 4000 deportált
Weesow -
1200 halálos áldozat
Graudenz -
2000 halálos áldozat
Frankfurt/Oder -
1500 halálos áldozat
Összesen legalább 68 000 halálos áldozat és 23 000 deportált német területen. A számok a legszerényebb becslés eredményei, melyet az orosz főállamügyészség elismert.
A szovjet Gulag egyik tábora Szibériában
A munkatábor mindennapjai
A rabokat a legnagyobb szibériai hidegben is dolgoztatták
A renitens foglyokat egyszerűen agyonlőtték