Ma nehezen hihető, hogy Dortmund is rendelkezett egy hosszú történelmi múltra visszatekintő óvárossal. A régi hadiút mentén fekvő település jelentős birodalmi és kereskedelmi várossá fejlődött, román kori és gótikus templomokkal, valamint többek között Németország legrégebbi megmaradt városházával az 1240-es évekből.
Vesztfália kereken 540 000 lakosú legnagyobb városát a szén- és acélipar ipari központjaként tartották számon.
Ezáltal a város kiemelt bombázási célponttá vált.
A legsúlyosabb támadások időpontjai:
1942. április 15. = 215 bombázó
1943. május 5. = 596 bombázó, 693 halott
1943. május 24. = 826 bombázó, 654 halott
További bombatámadások:
1944. október 7., 1944. november 7., 1148 halott és 2451 súlyos sebesült, 1944. november 12., 1944. november 29. és 1945. március 12., röviddel a háború vége előtt, 1107 támadó repülőgéppel és közel 5000 t bombateherrel, amely egy kilométer széles és 5 kilométer hosszú területet a földdel tett egyenlővé. A halottakat már nem hordták el, állítólag azért, mert túl sok volt.
Brit újság beszámolója
Azonban nem csak a bombázók hoztak halált és pusztulást a belvárosra, hanem alacsonyan repülő gépek fedélzeti ágyúikkal kaszálták a menekülő embereket. 1945. március 3-án a "Thunderbolt"-vadászgépek egy zsúfolásig megtelt villamos 40 utasát ölték meg.
Dortmund kétharmadát pusztították el.
Itt kell megemlíteni a Möhne folyó völgyzáró gátjai elleni légicsapást:
A "Gomorra" hadművelet mellett, amely Hamburg tűz általi teljes megsemmisítését célozta meg, a brit bombázó kötelékek egy másik bibliai pusztítást is példaképül állítottak maguk elé: az özönvizet.
A Ruhr-vidék vízellátásának megzavarása és a nagy áradások révén bekövetkező sok halálos áldozat érdekében a Királyi Légierő a nagy völgyzáró gátakat is célkeresztjébe vette, a Dortmundtól 40 km-re található Möhne folyó völgyzáró gátja mellett az Eder és Sorpe völgyzáró gátjait is.
A gátfalak szétrombolásához speciális bombákat fejlesztettek ki és különleges ledobási technikákat gyakoroltak.
1943. május 16-áról 17-ére virradó éjszaka került sor a támadásra. Csupán az ötödik rárepüléskor sikerült a gátfal felrobbantása.
A több millió köbméter víz óriási árhullámban zúdult le a völgybe.
Miközben a Sorpe völgyzáró gát fala tartotta magát, a Möhne völgyzáró gátnál bekövetkezett vízáradat súlyos veszteségeket okozott a polgári lakosság körében. Az elszabadult víztömegben becslések szerint 1200 ember halt meg, köztük Neheim-Hüsten kisváros 800 lakosa, valamint több száz idegenmunkás.
