1945. februárjáig a szövetségesek a foglyul ejtett német katonákat még Franciaországban, a közellátó kikötők közelében, gyűjtötték össze.
A Rajna átlépését követően azonban a foglyok száma robbanásszerűen emelkedett, és a Rajna-Neckar mentén Heilbronntól Rheinbergig a szabad ég alatt ideiglenes táborokat rendeztek be.
Az alábbi helyeken voltak táborok:
Rheinberg
Remagen
Bad Kreuznach
Büderich
Sinzig
Winzenheim
Biebelsheim
Dietersheim
Wickrathberg
Koblenz
Andernach
Heidesheim
Urmitz
Böhl
Ludwigshafen
Heilbronn
Aki most már biztonságban hitte magát, rettenetesen csalódnia kellett. Az 50 000 - 100 000 főt befogadó táborok zsúfolásig megteltek.
Összesen 900 000 fogoly táborozott a Rajna-menti táborokban. Az Egyesült Államok későbbi elnöke, Eisenhower tábornok az elfogott katonákat megfosztotta hadifogoly-státusuktól és mint "lefegyverzett ellenséges személyeket" internálta őket. Ezáltal a német hadifoglyok nem tartoztak az óvó Genfi Egyezmény hatálya alá.
Halál a Rajna mentén
Minden hiányzott - élelmiszer, ivóvíz, higiéniai eszközök, szállás, gyógyszerek, takarók és ruházat, habár mindez a környéken bőségesen rendelkezésre állt volna: például élelmiszer a Wehrmacht raktáraiból és szállás a még sértetlen laktanyákban. A környék lakosait, akik segíteni akartak, lőfegyverrel és súlyos büntetéssel fenyegették meg.
Puszta kézzel ástak lyukakat a földbe, hogy valamennyire megóvják magukat a széltől és az időjárástól.
Az éhség miatt a kétségbeesett emberek mindent megettek: békákat, csigákat, gyökereket, füvet, és szomjúságukban a saját vizeletüket itták.
Április végén tartós esőzés kezdődött, amely mindent nedves, hideg sártengerré változtatott.
Nem volt vécé, fatörzsek vagy egyszerű árkok szolgáltak latrinaként. A döbbenetes higiéniai körülmények, a kétségbeejtő alultápláltság, az állandó kihűléses állapot és hiányzó gyógyszerek miatt kaszált a halál.
Ezrek kaptak tüdőgyulladást, vérhast és tífuszt. Tízezrek pusztultak el nyomorultul.
