Kelet-Poroszország

● ● ●

Kelet-Poroszországból a háború végén 2 307 000 lakost űztek el otthonukból, akik közül a menekülés során 295 000 ember vesztette életét.

Ebben a tartományban egykoron 2 719 000 német élt 4778 helységben.

Kelet-Poroszország legfontosabb városai:

Königsberg, Allenstein, Braunsberg, Elbing, Goldap, Gumbinnen, Heilsberg, Insterburg, Marienburg, Memel, Neidenburg, Osterode, Rosenberg, Tilsit és Treuburg

Kelet-Poroszország békeidőben

Kelet-Poroszország dióhéjban

Tartományi főváros: Königsberg
Területe: 36 993 km²
Lakosainak száma: 2 025 741 (1905)
Elődje: Porosz Hercegség

Königsberggel és a Memel-vidékkel együtt a keletporosz tartomány nagyobb volt, mint Hollandia.

A Memel-vidék vékony csíkja ősidők óta a keletporosz tartományhoz tartozott. A Memel-vidéket 1923-ban a litvánok annektálták és 1939-ben adták vissza a Német Birodalomnak.

Kelet-Poroszország déli nagyobbik része ma lengyel államterület, a Königsberg körüli északi rész Oroszországhoz került. Ezáltal a volt Szovjetunió a hozzátartozó kikötővel együtt kijáratot biztosított magénak a Balti-tengerre.

Azonban mivel Litvánia levált Oroszországtól és a Nyugat felé fordult, ez a terület exklávévá vált.

Königsberg (most Kalinyingrád, Oroszország)

Kelet-Poroszország története

i.e. 16 000 körül
Első betelepülések nyomai a jégkorszak végét követően a Balti-tenger déli partján.

i.u. 98
Tacitus említést tesz róla Germania cimű munkájában.

Germán törzsek telepítik be a 10. századtól.

A Német Lovagrend és lengyel fejedelmek kísérlete arra, hogy a balti törzsek e területét maguknak szerezzék meg.

1226
II. Frigyes császár a Rimini Aranybullában megerősíti, hogy ezen térség országjogai a Német Lovagrendet illetik.

1234
IX. Gergely pápa e jogot a Rietei Aranybullában ismét formálisan megerősítette.

1410
A tannenbergi vereséget követően a Német Lovagrend elvesztette Nyugat-Poroszországot és el kellett ismernie a Kelet-Poroszország feletti lengyel hűbérjogot.

1530
Az augsburgi országgyűlésen a Német Lovagrend nagymesterét Poroszország hűbéresévé tették.

1618
A brandenburgi porosz hercegség a Hohenzollerek brandenburgi vonalához került.

1701
III. Frigyes brandenburgi választófejedelem Königsbergben porosz királlyá koronáztatja magát.

1773
Miután Lengyelország nyugati részei Poroszországhoz kerültek, II. Frigyes porosz király az új területeket Nyugat-Poroszországnak, míg az addigi porosz hercegséget Kelet-Poroszországnak nevezte el.

1920
A versaillesi diktátum keretében Kelet-Poroszország részeit Lengyelországnak engedték át. A Német Birodalom és Kelet-Poroszország közötti szárazföldi kapcsolatot lengyel korridor választotta el.

1945
A menekülés és elűzetés következtében több, mint 2 000 000 német vesztette el keletporosz hazáját.

Königsberg, az egykori német város (ma Kalinyingrád, Oroszország)

A Vörös Hadsereg előrenyomulása

1945. január 12. és 14. között kezdte meg a Vörös Hadsereg a második világháború leghatalmasabb offenzíváját. A keletporosz tartomány német vonalait a 2. és 3. fehérorosz front törte át. A szovjet páncélos hadosztályok napi 70 kilométert nyomultak előre. E tempó miatt nem volt lehetséges zárt védelmi front létrehozása. A vörös támadó csapatok már 1945. január 27-én déli irányból elérték Elbingnél a Balti-tengert és január 31-én Küstrinnél az Odert. Ezáltal Kelet-Poroszországot szárazföldi úton teljesen elvágták a Német Birodalomtól. Elkeseredett ellenállással azonban sikerült tartani Königsberg, Heiligenbeil és Danzig városokat. Így még több ezer menekültnek sikerült eljutnia a Haff folyón át a Balti-tengeri kikötőkig.

Nemmersdorf

A keletporosz határon, Insterburg és Gumbinnen között fekvő kis helység, Nemmersdorf, tragikus hírnévre tett szert.

1944. október 21-én szovjet csapatok ott léptek először német földre.

A menekülő családokat lovaikkal és szekereikkel együtt szovjet páncélosok gázolták le, ember- és állattesteket péppé őrölve.

A rákövetkező napon német csapatok visszafoglalták a helyiséget. Több mint 20 asszony, gyermek és aggastyán tetemét találták meg. Az áldozatokat megerőszakolták, megcsonkították, agyonverték.

Az események szemtanúi elmondták, hogy a szovjetek az embereket meztelenül szögezték a csűrkapuhoz.

Számos Gumbinnentől délre fekvő településen az út mentén és a kikötőkben tömegével hevertek civilek holttestei, akiket tervszerűen gyilkoltak meg.

Metgethen község meggyilkolt gyermekei, asszonyai

Menekülés nyugat felé

1945. január 12-én a szovjet hadsereg széles frontot nyitva vonult be Kelet-Poroszországba.

A támadás a német állások masszív tüzérségi megdolgozásával kezdődött. Majd a Vörös Hadsereg tízszeres túlerővel áttörte a német Wehrmacht viszonylag kevés katonával védett állásait.

Nem volt természetes akadály, és az orosz tankok, a motorizált gyalogságtól követve, gyors tempóban törtek előre.

Az emberek pánikszerűen menekültek nyugat felé. A Königsbergből induló vonatok reménytelenül túlzsúfoltak voltak.

Amerikai újság címlapja Königsberg elestéről

A menekülők túlnyomó részt nők és gyerekek voltak. Minden harcra képes férfi katonaként vagy a Volkssturm-ban szolgált.

Mindent hátra kellett hagyniuk, amijük volt. Az állatok megfagytak a hideg istállókban, szomjan vesztek, mert a víz megfagyott, éhen döglöttek vagy őrült fájdalmak közepette pusztultak el, mert nem volt, aki megfejje őket.

Jeges halál az utakon

Néhány napon belül minden Marienburg és Dirschau irányába vezető út a Visztulát átvezető hidakhoz reménytelenül eltömődött menekülőkkel.

Az utak teljesen be voltak havazva és fagyva. A lovak megcsúsztak a túlterhelt szekerek előtt, és megelőzni sem lehetett őket, mivel az út mellett azonnal a hasukig süllyedtek a hóban.

Az idősek már az első éjszakákban megfagytak. A csecsemők nedves pólyái kőkeményre fagytak és a kicsinyeknek esélyük sem volt az életben maradásra.

A halottakat nem lehetett eltemetni a kővé fagyott földbe. Az út szélén hagyták őket. Sok holttestet a vadállatok téptek széjjel és ettek meg.

Menekülés a Haffon keresztül

1945. január 26-án a szovjet hadsereg Elbingnél, Danzig mellett, egészen a Balti-tengerig, nyomult előre. Ezzel Kelet-Poroszország legnagyobb részét elvágták a Német Birodalomtól.

A nyugat felé vezető szárazföldi utakon való menekülés ezáltal lehetetlenné vált. Már csak a Balti-tengeren át való kiút maradt. Egy menedéket jelentő kikötőt elérendő a menekülőknek vagy Königsbergen át Pillauba vagy a befagyott Frische Haffon keresztül a Frische Nehrunghoz kellett eljutniuk.

Heiligenbeilnél a német csapatok a tenger és ezáltal a Haff felé nyitott katlant védtek. Ebből a katlanból, melyet a szovjetek egyre inkább összepréseltek, ezrek kezdték meg menekülésüket a jégen keresztül.

A jégen való 20 kilométer hosszú utat a német katonák kis fácskákkal jelölték meg, hogy a menekülők az óriási jégfelületen ne veszítsék el a tájékozódásukat és ne szakadjanak be a vékony helyeken. Nemsokára erre a jelölésre már nem volt szükség: megfagyott emberi testek, megmerevedett állati tetemek, tönkrement szekerek és elszórt holmik mutatták az utat. Délutánonként összegyűjtötték a meghaltakat és a heiligenbeili temetőben földelték el őket. Naponta közel 50 olyan áldozat volt, akiket papírzsákokba helyeztek, mivel koporsó már nem volt.

Fagyhalál a jégen

A Haff jegén át való menekülés versenyfutás volt a halállal. A végtelen fehér térség ideális célt kínált a szövetséges harci gépek számára a menekülők legéppuskázásához.

A jég gyakran vörösre színeződött a sebesültek és haldoklók vérétől.

A jég vastagsága egyenetlen volt és a bombák becsapódása miatt törékeny és tele repedéssel. Egész családok süllyedtek el a jéghideg vízben, lovakkal, szekérrel együtt.

Az alacsonyan repülő szovjet repülők könnyű célpontjai voltak a menekülők. Az emberi testek világosan kirajzolódtak a fehér háttér előtt. A hatalmas jégfelületen nem volt fedezék és nem volt menekvés. Tavasszal, az olvadást követően, a víz szétlőtt testek ezreit sodorta a part szélére.

Éjszaka az utazás nem volt kevésbé veszélyes. Habár ekkor nem voltak repülők, de könnyen le lehetett tévedni az útról és a vékonyabb jégréteg sokak alatt beszakadt.

Aki végül elérte a hajókat, csalóka biztonságba ringatta magát. Számos ember bomba- és torpedótámadásban vesztette életét.

295 000 halott

● ● ●

Kelet-Poroszország
jelentős személyiségei

Rudolf Borchardt - Königsberg, 1877-1945, író

Simon Dach - Memel, 1605-1659, költő, professzor

Countess Marion von Dönhoff grófnő - Friedrichstein kastély, 1909-2002, újságíró

Johann Christoph Gottsched - Juditten, 1700-1766, tudós, író

Johann Georg Hamann - Königsberg, 1730-1788, filozófus

Johann Gottfried Herder - Mohrungen, 1744-1803, költő

E.T.A. Hoffmann - Königsberg, 1776-1822, jogász, költő, karmester

Immanuel Kant - Königsberg, 1724-1804, filozófus

Käthe Kollwitz - Königsberg, 1867-1945, festő és szobrász

Siegfried Lenz - Lyck, 1926-2014, író

Albert Lieven - Hohenstein, 1906-1971, színész

Agnes Miegel - Königsberg, 1879-1964, költő

Max von Schenkendorf - Tilsit, 1783-1817, költő

Hermann Sudermann - Matzicken (Heidekrug), 1857-1928, író

Ernst Wichert - Insterburg,1831-1902, jogász, író

Kelet-Poroszországból és fővárosából, Königsbergből, évszázadokon át jelentős szellemi és kulturális erő áradt szét.