„Dobjátok ki a németeket lakásaikból, csináljatok helyet más embereknek -
ezt már 1918-ban meg kellett volna tettünk, de annak idején a britek megkötötték a kezünket.
Ezt most el kell intéznünk.”
Eduard Benes
Menekülés közben a halál mindenütt jelen volt és a végzet iszonyatos, öregeknek, betegeknek vagy testi fogyatékosoknak a legcsekélyebb esélye sem volt a túlélésre.
Az emberek megfagytak, éhen haltak, a jéghideg vízben megfulladtak, ellenséges páncélosok kerekei alatt végezték, gránát tépte őket széjjel, halálra verték, agyonlőtték, felakasztották, elégették, megkínozták, elhurcolták őket.
Milliószám haltak meg a Haff jegén, az utca mocskában, huzatos tehervagonokban, elgyengült testük egyszerűen nem bírta már tovább. Ha a föld nem volt megfagyva és valaki megkönyörült rajtuk, akkor névtelenül elföldelték őket.
De ezrekre tehető azok száma, akiknek a jeges hidegben megfagyott testét egyszerűen csak lerakták valahol, majd az emelkedő hőmérséklet hatására oszlásnak indult tetemüket a vadállatok felfalták.
Menekült asszony gyermekével a berlini pályaudvaron