1942. február végén Sir Arthur Harris-t nevezték ki a Királyi Légierő bombázó parancsnoksága főnökévé. A háborús kabinet február 14-én kibocsátott utasítását, miszerint a Németország elleni bombaháborút "korlátozás nélkül" folytatni kell, haladéktalanul átültette a gyakorlatba. Ennek része volt az az új stratégia, melynek értelmében a nagy népsűrűségű városközpontokat "maximális tűzerővel" kell elpusztítani.
A brit légierő az értékes épületekkel és kulturális javakkal teli történelmi Hanza-városon próbálta ki első ízben a szőnyegbombázás hatását.
1942. március 28./29-én 234 brit bombázó először robbanó-, majd gyújtóbombákat dobott le 304 t súlytömegben a város széles területére.
A kívánt hatás tűzvihar létrejötte volt, amely 1425 épületet borított lángba. A házak 62 százaléka dőlt romba vagy rongálódott meg.
320 civil vesztette életét, főként elégés és fulladás következtében.
Pótolhatatlan kultúrkincsek semmisültek meg.
Ezt a robbanó- és gyújtóbombákkal vegyített bombázási taktikát később Hamburgban, Drezdában és más nagyvárosokban félelmetes gyilkolási módszerré tökéletesítették.
Német filmhíradó a város terrorbombázásáról
