A háború kezdeti szakaszában néhány lelőtt pilótán kívül alig kerültek német katonák angol fogságba.
A német légi offenzíva kezdetével ez a szám 1940 végéig körülbelül 4000 főre emelkedett.
1941 kezdetétől a britek német hadifoglyaikat az egész Nemzetközösség területén szétterítették.
Nagy-Britannián kívül a legnagyobb gyűjtőtáborok mindenek előtt Kanadában, Ausztráliában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában létesültek.
Miközben a brit anyaországban 1944. márciusáig csupán 2000 német foglyot őriztek, az 1944. júniusi normandiai invázióval a helyzet egy csapásra megváltozott.
1944. végén már 140 000 fogoly volt a brit szigeteken, 390 nagy táborban és 1500 kapcsolt kisebb táborban, melyek az egész országban elszórtan helyezkedtek el.
Az afrikai hadtest foglyait közbenső állomást követően a Kairó melletti heluani táborban valamint a Szuez és Izmailia között fekvő Keserű-tavaknál létesített táborban őrizték.
Ezek szögesdróttal bekerített óriási homokos területek voltak, kisebb körletekre osztva. A foglyok a nagy hőségben, szűkös ellátás mellett, sátrakban laktak, ahol a rovarok, egerek és patkányok gyakori vendégek voltak.
Ezekből a sivatagi táborokból aztán a foglyokat a világ minden részére szétszórták.
Ebben Kanada 1942-ben több mint 12 ezres fogolykontingenssel főszerepet kapott.
A foglyokat a Sziklás-hegység lábánál létrehozott Ozada nevű hatalmas sátortáborban koncentrálták.
Német hadifoglyok Egyiptomban
Német hadifoglyok Angliában
Német hadifoglyok Kanadában
