Szilézia

● ● ●

Sziléziából 3 588 000 lakost űztek el otthonukból, akik közül a menekülés során 435 000 ember vesztette életét.

Ebben a tartományban egykoron 4 751 000 német élt 3934 helységben.

A német Szilézia

Legfontosabb városai:

Breslau, Beuthen/O.S., Bielitz, Brieg, Bunzlau, Gleiwitz, Glogau, Görlitz, Grünberg, Hindenburg/O.S., Hirschberg, Kattowitz, Königshütte, Lauban, Liegnitz, Myslowitz, Neisse, Oels, Oppeln, Pless, Ratibor, Schweidnitz, Teschen and Waldenburg

Szilézia dióhéjban

Főváros: Breslau
Területe: 36 318 km²
Lakosainak száma: 4 869 512 (1939)
Közigazgatási kerületek: Breslau, Liegnitz, Oppeln

Szilézia tartomány nagyobb volt, mint Dánia.

1163-ban függetlenedett Lengyelországtól, a 13. évszázadtól a Német Birodalom részévé vált. Lengyelország 1335-ben véglegesen lemondott Sziléziáról.

A Szilézia déli részén található kis sarokterületet, az úgynevezett "Hultschiner Ländchen"-t, 1919-ben Csehszlovákiának ítélték.

A Wartenberg körüli területet és a Tarnowitz, Königshütte és Kattowitz városokat magába foglaló déli nyúlványt 1919/1922-ben Lengyelországnak ítélték.

A háborút követően 1945-ben gyakorlatilag egész Szilézia lengyel közigazgatás alá került. A lausitzi Neisse alkotja az új határt, és csupán Szilézia egy kicsiny csücske Hoyerswerda körül maradt német föld.

Breslau

Szilézia története

i.e. 200 körül
Vandál törzsek betelepülése.

Időszámításunk kezdetéig
Szilézia az első germán birodalom része Marbod markomann király alatt.

937
I. Ottó a Német Nemzet Szent Római Birodalmának határait az Elbától egészen az Oderáig tágította.

968
A Birodalom kelet felé való bővítése.

1201
I. Henrik sziléziai herceg megalapítja sziléziai birodalmát a német császárság keretein belül.

1740
II. (Nagy) Frigyes porosz király megindítja az első sziléziai háborút a három közül Szilézia meghódítására.

1742
Sziléziát porosz és osztrák Sziléziára osztják.

1763
A hubertusburgi békében Szilézia véglegesen Poroszországhoz kerül.

1922
A lakosság 1921-i népszavazáson kinyilvánított akarata ellenére, miszerint Németország része kívánnak maradni, Sziléziát a Genfi Egyezmény keretében felosztották. Felső-Sziléziát Kattowitz és Königshütte városokkal együtt Lengyelországhoz csatolják, a Hultschiner Ländchen az új Csehszlovákiához kerül.

1945
A menekülés és elűzetés következtében 3 153 000 német vesztette el sziléziai hazáját.

Menekülés és elűzetés

A Sziléziára vonatkozó evakuálási parancsot nagyon későn adták ki, csak 1945. január 20-án. A Vörös Hadsereg olyan gyorsan nyomult előre nyugati irányba, hogy nem volt mód rendezett menekülésre.

Ehhez adódtak a behavazott és eljegesedett utak és ennek a szélsőséges télnek a szibériai hőmérsékletei, melyek megnehezítették a menekülést.

Részlet a Vihar gyermekei című filmből

A Breslaun keresztül vonattal való menekülést nyugati irányba a szovjet előretörés egészen az Oderáig blokkolta. Gyakorlatilag csak a délre vezető út maradt nyitva a Glazer Bergland óriási hegységein át vagy Ratibor érintésével Cseh- vagy Morvaország felé.

A menekülő sziléziaiak többszörös poklon mentek keresztül. Ha az emberkaravánokat nem támadták meg orosz rohamcsapatok és eljutottak Cseh- és Morvaországba, ott cseh rablócsapatok várták őket. Településről településre űzték őket, sokukat meggyilkolták, megerőszakolták, bántalmazták és teljesen kifosztották.

A Drezda irányába menekülő emberkaravánok a szövetséges bombatámadások poklába kerültek.

Breslau lakói, akiknek már nem sikerült elhagyniuk a várost, ezerszám haltak meg a szovjet gránátesőben, a tüzek és lángszórók izzásában vagy az orosz katonák erőszaka által, akik a várost 1945. május 6-án foglalták el.

Fagy, kimerültség, éhezés, hadi cselekmények és a szovjet katonák erőszakos cselekedetei következtében a menekülés és a rákövetkező elűzetés során több mint 400 000 ember vesztette életét.

Több mint 3 000 000 sziléziait űztek el otthonából.

435 000 halott

A lengyel kormány kitelepítést elrendelő hirdetményei: