1942. február végén
Sir Arthur Harris-t nevezték ki a Királyi Légierő
bombázó parancsnoksága főnökévé. A háborús kabinet
február 14-én kibocsátott utasítását, miszerint a
Németország elleni bombaháborút "korlátozás nélkül"
folytatni kell, haladéktalanul átültette a gyakorlatba.
Ennek része volt az az új stratégia, melynek értelmében
a nagy népsűrűségű városközpontokat "maximális
tűzerővel" kell elpusztítani.
A brit légierő az
értékes épületekkel és kulturális javakkal teli
történelmi Hanza-városon próbálta ki első ízben a
szőnyegbombázás hatását.
1942. március
28./29-én 234 brit bombázó először robbanó-, majd
gyújtóbombákat dobott le 304 t súlytömegben a város
széles területére.
A kívánt hatás
tűzvihar létrejötte volt, amely 1425 épületet borított
lángba.
A házak 62 százaléka
dőlt romba vagy rongálódott meg.
320 civil vesztette
életét, főként elégés és fulladás következtében.
Pótolhatatlan
kultúrkincsek semmisültek meg.
Ezt a robbanó- és
gyújtóbombákkal vegyített bombázási taktikát később
Hamburgban, Drezdában és más nagyvárosokban félelmetes
gyilkolási módszerré tökéletesítették.
Német filmhíradó a
város terrorbombázásáról
|