Német sorstragédia

Köln

 

<-- KEZDŐLAP | <-- TERRORBOMBÁZÁS

 

 

 


 

A Német Birodalom nagy ipar- és kereskedővárosát meglehetősen gyakran bombázták.

 

Nyugati fekvésénél fogva a támadások nagyon korán megkezdődtek és rendkívül hevesek voltak, különösen:

 

1941. március 2-án,

1941. augusztus 12-én,

1941. december 12-én,

1942. február 14-én,

1942. március 14-én,

1942. április 6-án,

1942. május 30./31-én,

1943. február 3-án,

1943. február 15-én,

1943. február 27-én,

1943. június 16./17-én,

1943. június 29-én,

1943. július 4-én,

1943. július 9-én,

1944. október 5-én,

1944. október 14-én,

1944. október 27-én,

1944. október 30-án,

1944. novemberében,

1945. január 6-án,

1945. március 2-án.

 

Különösen súlyos támadásra került sor 1942. május 30-án és 31-én. Az angol légierő 1000 bombázóval első ízben próbálta ki a kiterjedt szőnyegbombázás új stratégiáját.

 

Ekkor 864 robbanóbombát, 11 000 gyújtóbombát, 20 légiaknát és több mint 1000 foszforos gyújtóbombát és foszforral töltött kanisztert vetettek be. Ez a pokolian izzó hőség  12 000 különálló tűzet idézett elő, melyek 1700 nagyobb tűzben egyesültek. A tűzoltók tömlői még azelőtt elégtek, mielőtt elérhették volna a tűzfészkeket. A következő bombázóhullám pilótái Köln vulkánszerű izzását már az Északi-tenger felől észlelték.

 

Közel 500 ember vesztette életét ebben a támadásban. Sok halott elégett testén még látható volt a foszfor zöldesen csillámló nyoma. Egész városnegyedek dőltek romba. Elsősorban a belvárosban 14 000 lakó- és üzleti épület pusztult el.

 

20 000 halott

 

1943. június 28-áról 29-ére virradó éjszaka, Péter és Pál napján, élte át a kölni polgári lakosság a következő megsemmisítő csapást. Ismét gigantikus fáklyát gyújtottak Köln fölé, a tűzvihar olyan erejű volt, hogy a felfelé szálló forró levegő az emberek szájából kiszívta az oxigént. 4 377 ember vált az égés, fulladás vagy a robbanóbombák áldozata. A tanácsháza, a Walraff-Richartz-Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Gürzenich elpusztult. A hajléktalanok száma 230 000-re emelkedett.

 

Habár a kölni belváros és a peremkerületek már csak romokban léteztek, a kölniek mártíromsága még nem ért véget. 1944-ben 88 további bevetést repültek a város ellen. Ősszel és télen az úgynevezett transzportoffenzíva keretében a kikötőket, pályaudvarokat és hidakat bombázták.

 

Amerikai újság beszámolója

 

Kölnt mint fontos hidakkal rendelkező közlekedési csomópontot ismételten heves támadások érték. A Mülheimer-híd 1944. október 14-én, a Rodenkirchener-híd 1945. január 14-én és a Hindenburg-híd 1945. február 28-án semmisült meg.

 

1945. március 2-án, röviddel az amerikaiak bevonulása előtt, a romokat és törmelékeket a biztonság kedvéért még utoljára megdolgozták. Ennek során az óváros utolsó, még megmaradt, templomát, a Szent György templomot is sikerült romba dönteni.

 

A majdnem kétezer éves város elleni támadásokban 20 000 ember - túlnyomórészt civil - halt meg. Köztük 2000 14 év alatti gyermek és közel 9000 nő.

 

Német filmhíradó a kölni dóm elpusztításáról