Német sorstragédia

Menekülés és elűzetés

 

<-- KEZDŐLAP | >KELET-BRANDENBURG<  >KELET-POROSZORSZÁG<  >NYUGAT-POROSZORSZÁG, POSEN, DANZIG<  >POMERÁNIA<  >SZILÉZIA<  >SZUDÉTAFÖLD, CSEH- ÉS MORVAORSZÁG<  >KELET-EURÓPAI NÉPI NÉMETEK<

 

MENEKÜLÉS ÉS ELŰZETÉS

 

     „Dobjátok ki a németeket lakásaikból, csináljatok helyet más embereknek -

ezt már 1918-ban meg kellett volna tettünk, de annak idején a britek megkötötték a kezünket.

Ezt most el kell intéznünk.”

Eduard Benes

 

     Menekülés közben a halál mindenütt jelen volt és a végzet iszonyatos, öregeknek, betegeknek vagy testi fogyatékosoknak a legcsekélyebb esélye sem volt a túlélésre.

 

     Az emberek megfagytak, éhen haltak, a jéghideg vízben megfulladtak, ellenséges páncélosok kerekei alatt végezték, gránát tépte őket széjjel, halálra verték, agyonlőtték, felakasztották, elégették, megkínozták, elhurcolták őket.

 

     Milliószám haltak meg a Haff jegén, az utca mocskában, huzatos tehervagonokban, elgyengült testük egyszerűen nem bírta már tovább. Ha a föld nem volt megfagyva és valaki megkönyörült rajtuk, akkor névtelenül elföldelték őket.

 

2 800 000 halott

 

De ezrekre tehető azok száma, akiknek a jeges hidegben megfagyott testét egyszerűen csak lerakták valahol, majd az emelkedő hőmérséklet hatására oszlásnak indult tetemüket a vadállatok felfalták.

 

Menekült asszony gyermekével a berlini pályaudvaron