Német sorstragédia

Kelet-európai népi németek

 

<-- KEZDŐLAP | <-- MENEKÜLÉS ÉS ELŰZETÉS

 

 

Menekülés és elűzetés Kelet-Európából

 

1945-ig nagyszámú német kisebbség élt Kelet-Európában, melyet a háború befejezését követően módszeresen meggyilkoltak, elhurcoltak, elűztek vagy ki- illetve áttelepítettek. Ezáltal a német kultúra és történelem értékes darabja veszett oda.

 

Kelet-Európában összesen fél millió német vesztette életét és közel 2,5 millió kényszerült mindörökre elhagyni hazáját.

 

560 000 halott

 

 

Kelet-Európából elűzött és kitelepített jelentősebb német lakosság

 

 

Népi németek Lengyelországban

 

Az első világháború vége felé jött létre a második lengyel köztársaság. Németországnak nagyszámú német lakosságú területeket kellett átengednie az új lengyel államnak. Ennek következményeként Berlin és Varsó politikáját a kölcsönös területi követelések határozták meg. Napirenden voltak a német és lengyel lakosság közötti erőszakos összetűzések.

 

A kiszorításon alapuló politika hatására már 1919-től kezdődően számos német vándorolt be a lengyellé vált területekről Németországba. Egyedül Felső-Szilézia keleti felét és Posent 100 000 német hagyta el, Nyugat-Poroszországból 800 000 német távozott.

 

1939-ben Lengyelország északi és nyugati részét, azaz Szilézia egyes területeit és Kelet-Poroszországot, valamint az új Danzig-Nyugat-Poroszország és Wartheland tartományt betagolták a Nagynémet Birodalomba; Lengyelország keleti része a Szovjetunióhoz került. Az átvett területekre német családokat telepítettek Kelet-Lengyelországból, a Baltikumból, Besszarábiából, Bukovinából és Dobrudzsából.

 

1945. január 30-án a Vörös Hadsereg átlépte a lengyel-német határt és 6 millió németnek kellett elmenekülnie az Odera-Neisse-határtól keletre fekvő területekről. Százezreket deportáltak kényszermunkára a Szovjetunióba.

 

Lengyel lakosok által agyonvert német civilek

 

 

Népi németek Magyarországon

 

II. Géza magyar király már a 12. század közepén német telepeseket hívott az országba.

 

A mai Magyarországra a dunai svábok települtek be a 18. században, a törökök visszaverését követően.

 

Elsősorban a "Sváb Törökország" területén, a budai hegyvidéken és a Bácskában telepedtek le.

A lakosság száma ekkor 8 700 000 (1937),

ebből 500 000 német.

 

1918. október 31-én Magyarország önálló állam lett, amely korábbi területeinek kereken egyharmadát Romániának és Csehszlovákiának kellett átengednie.

 

Az 500 000 magyarországi német közül az utolsó háborús napokban csupán 60 000 menekült el. 35 000 személyt kényszermunkára a Szovjetunióba hurcoltak.

 

1946-tól kezdődően 170 000 népi németet emberhez méltatlan körülmények között telepítettek ki az amerikai zónába, Württembergbe és 50 000 főt az orosz zónába, Szászországba.

Közel 270 000 magyarországi német maradhatott a hazájában - habár egy kommunista rendszer elnyomása alatt.

 

  

Magyarországi svábok kitelepítése

 

 

Népi németek Jugoszláviában

 

Már 1330-tól kezdődően németek telepedtek meg az Adriához közeli Gottschee vidékén.

 

A mai Szlovénia térségébe való német betelepülést mindenek előtt a krainai grófok szorgalmazták.

 

Gátépítőket és erdőirtásban jártas szakembereket hoztak a Gottschee vidékére. A városokban nagyszámú német kisebbség élt.

 

A 15. században zárt német települések jöttek létre a Bácskában és a Bánátban.

 

Aztán a 18. században a dunai svábok telepítették be Bácska Szerbiához tartozó részét Belgrádtól északra.

 

A jugoszláv területeken élő népi németeknek 1945 után különösen sok szenvedés jutott osztályrészül. Az 500 000 német közül 135 000 esett áldozatául a gyakran bestiális bánásmódnak, azaz az összes német egy negyede. Az embereket táborokban zsúfolták össze, ezerszám pusztultak el erőszak, éhezés és járványok által.

 

Közel 30 000 német férfit és nőt hurcoltak kényszermunkára a Szovjetunióba. 290 000 embert űztek át a határon Ausztriába vagy Magyarországra. Csupán 82 000 népi német maradhatott a hazájában önként vagy kényszerűségből.

 

Menekülő bácskai németek

 

 

Népi németek Romániában

 

A mai Románia területén az első német bevándorló hullámot az erdélyi szászok alkották, akiket a magyar király már a 12. században behívott letelepedésre és a keleti népek elleni védelemhez.

 

A 18. században a Habsburgok a dunai svábokat Bánát és Bukovina területére hívták.

 

Majd a 19. században az orosz cárok német telepeseket csábítottak Besszarábiába. Dobrudsa betelepítésére Besszarábia irányából került sor.

 

Az első világháborút követően Erdély, Bukovina, Bánát, Szatmár és Besszarábia a román királysághoz került.

 

Több délkelet-európai országtól eltérően Románia viszonylag keveseket űzött el a 238 000 lelket számláló erdélyi szász, a 220 000 fős bánáti sváb közösségből és az egyéb németajkú népcsoportból.

 

80 000 romániai németet hurcoltak el kényszermunkára  Oroszországba. Csupán később menekült el sok romániai német a kommunista rezsim elviselhetetlen életfeltételei miatt Magyarországon és Ausztrián keresztül Németországba.

 

Tragikus sors jutott osztályrészéül a közel 215 000 besszarábiai, bukovinai és dobrudsai  áttelepülőnek. Először warthegaui hazájukból telepítették át őket Danzigba vagy Nyugat-Poroszországba. Ezt követően a többi némethez hasonlóan ezekről a területekről is menekülniük kellett.

 

Sztyeppés területre deportált német család

 

 

Népi németek Szlovákiában és Ukrajnában

 

A mai Szlovákia területére már a 12. században érkeztek német bevándorlók.

Ez nem háborús hódítások közepette ment végbe, hanem a mindenkori uralkodók meghívására.

 

Ily módon kívánta a magyar király országa északi és keleti részének gyéren lakott és kietlen területeit parasztokkal, kézművesekkel, bányászokkal és kereskedőkkel felépíteni és fejleszteni.

 

Különleges jogosítványok ígéretével sikerült megnyernie a szepesi szászokat, akik Szlovákia északi részén telepedtek le.