Német sorstragédia

Kelet-Poroszország

 

<-- KEZDŐLAP | <-- MENEKÜLÉS ÉS ELŰZETÉS

 

 

 

 

Kelet-Poroszországból a háború végén 2 307 000 lakost űztek el otthonukból, akik közül

a menekülés során 295 000 ember vesztette életét.

 

Ebben a tartományban egykoron 2 719 000 német élt 4778 helységben.

 

Kelet-Poroszország legfontosabb városai:

Königsberg, Allenstein, Braunsberg, Elbing, Goldap, Gumbinnen, Heilsberg, Insterburg,

Marienburg, Memel, Neidenburg, Osterode, Rosenberg, Tilsit és Treuburg

 

 

Kelet-Poroszország békeidőben

 

 

Kelet-Poroszország dióhéjban

 

Tartományi főváros: Königsberg

Területe: 36 993 km²

Lakosainak száma: 2 025 741 (1905)

Elődje: Porosz Hercegség

 

Königsberggel és a Memel-vidékkel együtt a keletporosz tartomány nagyobb volt, mint Hollandia.

 

A Memel-vidék vékony csíkja ősidők óta a keletporosz tartományhoz tartozott. A Memel-vidéket 1923-ban a litvánok annektálták és 1939-ben adták vissza a Német Birodalomnak.

 

Kelet-Poroszország déli nagyobbik része ma lengyel államterület, a Königsberg körüli északi rész Oroszországhoz került. Ezáltal a volt Szovjetunió a hozzátartozó kikötővel együtt kijáratot biztosított magénak a Balti-tengerre.

 

Azonban mivel Litvánia levált Oroszországtól és a Nyugat felé fordult, ez a terület exklávévá vált.

 

 Königsberg

 

 Kelet-Poroszország története

 

i.e. 16 000 körül

Első betelepülések nyomai a jégkorszak végét követően a Balti-tenger déli partján.

 

i.u. 98

Tacitus említést tesz róla Germania cimű munkájában.

 

Germán törzsek telepítik be a 10. századtól.

 

A Német Lovagrend és lengyel fejedelmek kísérlete arra, hogy a balti törzsek e területét

maguknak szerezzék meg.

 

1226

II. Frigyes császár a Rimini Aranybullában megerősíti, hogy ezen térség országjogai a

Német Lovagrendet illetik.

 

1234

IX. Gergely pápa e jogot a Rietei Aranybullában ismét formálisan megerősítette.

 

1410

A tannenbergi vereséget követően a Német Lovagrend elvesztette Nyugat-Poroszországot

és el kellett ismernie a Kelet-Poroszország feletti lengyel hűbérjogot.

 

1530

Az augsburgi országgyűlésen a Német Lovagrend nagymesterét

Poroszország hűbéresévé tették.

 

1618

A brandenburgi porosz hercegség a Hohenzollerek brandenburgi

vonalához került.

 

1701

III. Frigyes brandenburgi választófejedelem Königsbergben porosz

királlyá koronáztatja magát.

 

1773

Miután Lengyelország nyugati részei Poroszországhoz kerültek, II. Frigyes porosz király

az új területeket Nyugat-Poroszországnak, míg az addigi porosz hercegséget Kelet-Poroszországnak

nevezte el.

 

1920

A versaillesi diktátum keretében Kelet-Poroszország részeit Lengyelországnak

engedték át. A Német Birodalom és Kelet-Poroszország közötti szárazföldi kapcsolatot

lengyel korridor választotta el.

 

1945

A menekülés és elűzetés következtében több, mint 2 000 000 német vesztette el

keletporosz hazáját.

 

Königsberg, az egykori német város (ma Kalinyingrád, Oroszország)

 

A Vörös Hadsereg előrenyomulása

 

1945. január 12. és 14. között kezdte meg a Vörös Hadsereg a második világháború leghatalmasabb offenzíváját. A keletporosz tartomány német vonalait a 2. és 3. fehérorosz front törte át. A szovjet páncélos hadosztályok napi 70 kilométert nyomultak előre. E tempó miatt nem volt lehetséges zárt védelmi front létrehozása. A vörös támadó csapatok már 1945. január 27-én déli irányból elérték Elbingnél a Balti-tengert és január 31-én Küstrinnél az Odert. Ezáltal Kelet-Poroszországot szárazföldi úton teljesen elvágták a Német Birodalomtól. Elkeseredett ellenállással azonban sikerült tartani Königsberg, Heiligenbeil és Danzig városokat. Így még több ezer menekültnek sikerült eljutnia a Haff folyón át a Balti-tengeri kikötőkig.

 

 

Nemmersdorf

 

A keletporosz határon, Insterburg és Gumbinnen között fekvő kis helység, Nemmersdorf, tragikus hírnévre tett szert.

 

1944. október 21-én szovjet csapatok ott léptek először német földre.

 

A menekülő családokat lovaikkal és szekereikkel együtt szovjet páncélosok gázolták le, ember- és állattesteket péppé őrölve.

 

A rákövetkező napon német csapatok visszafoglalták a helyiséget. Több mint 20 asszony, gyermek és aggastyán tetemét találták meg. Az áldozatokat megerőszakolták, megcsonkították, agyonverték.

 

 

Az események szemtanúi elmondták, hogy a szovjetek az embereket meztelenül szögezték a csűrkapuhoz.

 

Számos Gumbinnentől délre fekvő településen az út mentén és a kikötőkben tömegével hevertek civilek holttestei, akiket tervszerűen gyilkoltak meg.

 

Metgethen község meggyilkolt gyermekei, asszonyai

 

 

Menekülés nyugat felé

 

1945. január 12-én a szovjet hadsereg széles frontot nyitva vonult be Kelet-Poroszországba.

 

A támadás a német állások masszív tüzérségi megdolgozásával kezdődött. Majd a Vörös Hadsereg tízszeres túlerővel áttörte a német Wehrmacht viszonylag kevés katonával védett állásait.

 

Nem volt természetes akadály, és az orosz tankok, a motorizált gyalogságtól követve, gyors tempóban törtek előre.

 

Az emberek pánikszerűen menekültek nyugat felé. A Königsbergből induló vonatok reménytelenül túlzsúfoltak voltak.

 

Amerikai újság címlapja Königsberg elestéről

 

A menekülők túlnyomó részt nők és gyerekek voltak. Minden harcra képes férfi katonaként vagy a Volkssturm-ban szolgált.

 

Mindent hátra kellett hagyniuk, amijük volt. Az állatok megfagytak a hideg istállókban, szomjan vesztek, mert a víz megfagyott, éhen döglöttek vagy őrült fájdalmak közepette pusztultak el, mert nem volt, aki megfejje őket.

 


Jeges halál az utakon

 

Néhány napon belül minden Marienburg és Dirschau irányába vezető út a Visztulát átvezető hidakhoz reménytelenül eltömődött menekülőkkel.

 

Az utak teljesen be voltak havazva és fagyva. A lovak megcsúsztak a túlterhelt szekerek előtt, és megelőzni sem lehetett őket, mivel az út mellett azonnal a hasukig süllyedtek a hóban.

 

Az idősek már az első éjszakákban megfagytak. A csecsemők nedves pólyái kőkeményre fagytak és a kicsinyeknek esélyük sem volt az életben maradásra.

 

A halottakat nem lehetett eltemetni a kővé fagyott földbe. Az út szélén hagyták őket. Sok holttestet a vadállatok téptek széjjel és ettek meg.

 

 

Menekülés a Haffon keresztül

 

1945. január 26-án a szovjet hadsereg Elbingnél, Danzig mellett, egészen a Balti-tengerig, nyomult előre. Ezzel Kelet-Poroszország legnagyobb részét elvágták a Német Birodalomtól.

 

A nyugat felé vezető szárazföldi utakon való menekülés ezáltal lehetetlenné vált. Már csak a Balti-tengeren át való kiút maradt. Egy menedéket jelentő kikötőt elérendő a menekülőknek vagy Königsbergen át Pillauba vagy a befagyott Frische Haffon keresztül a Frische Nehrunghoz kellett eljutniuk.

 

Heiligenbeilnél a német csapatok a tenger és ezáltal a Haff felé nyitott katlant védtek. Ebből a katlanból, melyet a szovjetek egyre inkább összepréseltek, ezrek kezdték meg menekülésüket a jégen keresztül.

 

A jégen való 20 kilométer hosszú utat a német katonák kis fácskákkal jelölték meg, hogy a menekülők az óriási jégfelületen ne veszítsék el a tájékozódásukat és ne szakadjanak be a vékony helyeken. Nemsokára erre a jelölésre már nem volt szükség: megfagyott emberi testek, megmerevedett állati tetemek, tönkrement szekerek és elszórt holmik mutatták az utat. Délutánonként összegyűjtötték a meghaltakat és a heiligenbeili temetőben földelték el őket. Naponta közel 50 olyan áldozat volt, akiket papírzsákokba helyeztek, mivel koporsó már nem volt.

 

 

 

Fagyhalál a jégen

 

A Haff jegén át való menekülés versenyfutás volt a halállal. A végtelen fehér térség ideális célt kínált a szövetséges harci gépek számára a menekülők legéppuskázásához.

 

A jég gyakran vörösre színeződött a sebesültek és haldoklók vérétől.

A jég vastagsága egyenetlen volt és a bombák becsapódása miatt törékeny és tele repedéssel. Egész családok süllyedtek el a jéghideg vízben, lovakkal, szekérrel együtt.

 

Az alacsonyan repülő szovjet repülők könnyű célpontjai voltak a menekülők. Az emberi testek világosan kirajzolódtak a fehér háttér előtt. A hatalmas jégfelületen nem volt fedezék és nem volt menekvés. Tavasszal, az olvadást követően, a víz szétlőtt testek ezreit sodorta a part szélére.

 

Éjszaka az utazás nem volt kevésbé veszélyes. Habár ekkor nem voltak repülők, de könnyen le lehetett tévedni az útról és a vékonyabb jégréteg sokak alatt beszakadt.

 

Aki végül elérte a hajókat, csalóka biztonságba ringatta magát. Számos ember bomba- és torpedótámadásban vesztette életét.

 

295 000 halott

 

 

   

 

Kelet-Poroszország jelentős személyiségei

 

Híres nevek; ki van még tudatában keletporosz származásuknak?

 

 Rudolf Borchardt - Königsberg, 1877-1945, író

 

 Simon Dach - Memel, 1605-1659, költő, professzor

 

 Marion von Dönhoff grófnő - Friedrichstein kastély, 1909-2002, újságíró

 

 Johann Christoph Gottsched - Juditten, 1700-1766, tudós, író

 

 Johann Georg Hamann - Königsberg, 1730-1788, filozófus

 

 Johann Gottfried Herder - Mohrungen, 1744-1803, költő

 

E.T.A. Hoffmann - Königsberg, 1776-1822, jogász, költő, karmester 

 

 Immanuel Kant - Königsberg, 1724-1804, filozófus

 

 Käthe Kollwitz - Königsberg, 1867-1945, festő és szobrász

 

Siegfried Lenz - Lyck, 1929-, író

 

Albert Lieven - Hohenstein,

1906-1971, színész

 

Agnes Miegel - Königsberg,

1879-1964, költő

 

Max von Schenkendorf - Tilsit,

1783-1817, költő

 

 Hermann Sudermann - Matzicken (Heidekrug), 1857-1928, író

 

Ernst Wichert - Insterburg,

1831-1902, jogász, író

 

 

Kelet-Poroszországból és fővárosából, Königsbergből, évszázadokon át jelentős szellemi és kulturális erő áradt szét.