Német sorstragédia

Éh- és fagyhalál

 

<-- KEZDŐLAP | <-- MEGSZÁLLÁS ALATT

 

 

Az éhenhaltak

 

Az élelmiszerellátás egészen a háború utolsó napjáig viszonylag biztosított volt.

A nyugati rész megszállásával és a Vörös Hadsereg bevonulásával a népesség mezőgazdasági javakkal való ellátása egy csapásra megváltozott.

 

A kelet-porosz, nyugat-porosz, pomerániai, kelet-brandenburgi és sziléziai parasztok és földbirtokosok vagy elmenekültek, vagy elűzték őket. A földeket már senki nem művelte meg. A hátrahagyott állatok az istállókban kínok közepette éhen- és szomjanpusztultak. Ami életben maradt, azt a megszállók elkobozták és levágták.

 

A szövetségesek minden német nagyváros központját romhalmazzá változtatták. Gyakorlatilag mindent szétromboltak. Malmok, tejgazdaságok, pékségek, vágóhidak, élelmiszerüzemek, az összes nagy- és kiskereskedelmi üzlet - mindent a földdel tettek egyenlővé. Az élelmiszeripari szakemberek, a hentesek, a pékek, a kereskedők hadifogolytáborban voltak, elestek a fronton vagy eltűntek.

 

Miközben az élelmiszer egyre kevesebb lett, a lakosság több millió éhezővel gyarapodott - a keleti német területekről elmenekültekkel és elűzöttekkel.

 

Mielőtt George Marshall humanitárius eszméi teret nyertek, a megszállókat a Henry Morgenthau-hoz hasonlók gyűlölete és előítéletei uralták, aki Németországot mint ipari nemzetet gyakorlatilag teljesen meg kívánta semmisíteni. Ez a hozzáállás vezetett ahhoz, hogy az amerikai katonai kormányzó, Clay, megtagadta, hogy a Vörös Kereszt két nagy élelmiszerszállítmánya elérjen a német civilekhez. Megjegyzése: "Had szenvedjenek a németek!"

 

James Bacque kanadai történész a moszkvai NKWD-akták és szövetséges források kiértékelését követően arra a megállapításra jutott, hogy a háborút követő években alultápláltság miatt több mint öt millió német civil vesztette életét a megszállt területeken.

 

 

 

A megfagyottak

 

Támadásaikkal a szövetségesek nem csupán az élelmiszerszállításokat bénították meg, hanem az ország teljes energiaellátását és infrastruktúráját is szétzúzták.

 

Utcák, csatornák, sínek, hidak, pályaudvarok, rendezők, mozdonyok, vagonok, tehergépkocsik és hajók, mindent szétbombáztak.

 

Völgyzáró gátak, vízierőművek, fűtőerőművek, transzformátorállomások, magasfeszültségű vezetékek, ellátóvezetékek, mindent tervszerűen elpusztítottak.

 

Az emberek barakkokban, pléhkunyhókban, huzatos romokban és pincelyukakban laktak. Erre jött még egy rendkívül hideg tél szibériai hőmérsékletekkel.

 

Mialatt a lakosság éhezett és fázott, minden fontos nyers- és tüzelőanyagot, mint például vas, fa és acél, külföldre szállítottak és az üzemeket kifosztották. A még működőképes gépeket leszerelték és elszállították.

 

A romokban gyakorlatilag nem volt már több éghető anyag, a tűzvészek minden szénné égettek. A belvárosokban lévő kórházakat lebombázták, éppúgy a gyógyszergyárakat és a patikákat. Az emberek - különösen az idősek, betegek és gyenge fizikumúak - alultápláltság, kiszáradás, kihűlés és hiánybetegségek következtében pusztultak el. Hiányzó orvosság, nyomasztó túlzsúfoltság és elégtelen higiéniai lehetőségek miatt tuberkulózis, tífusz, angolkór és diftéria szedte áldozatait; ráadásul az embereket élősködök kínozták: férgek, tetvek és rühatkák.

 

Különösen sok öreg, beteg és gyenge egyészségi állapotú ember vesztette életét alattomos fagyhalál következtében. Éhesen és kimerülten aludtak el fűtetlen, jéghideg lakásaikban - és többé már nem ébredtek fel.

 

 

5 700 000 halott