Német sorstragédia

Szovjet táborok

 

<-- KEZDŐLAP | <-- FOGOLYTÁBOROK

 

Gyűjtőtáborok

 

A sztálingrádi harcok 1943. február eleji befejeztével megkezdődött közel 100 000 német katona orosz fogságba vezető keresztútja.

 

Mínusz 30 fok mellett halálmenetek indultak a beketovkai, dubovkai vagy krasznoarmeiszki gyűjtőtáborokba, élelem, víz nélkül. A betegeket, kimerülteket vagy sebesülteket, akik kiestek a sorból, egyszerűen agyonlőtték.

 

Kezdetben gyakran a szabadban táboroztak. A foglyok sokszor 2 héten át nem kaptak enni. Reggelente a meghaltakat méteres gúlákba hordták.

 

Az áldozatok pontos száma nem deríthető ki, a valósághoz legközelebb álló becslések alapján a 6. hadsereg 120 000 foglya közül, akiket 1942. vége és 1943. februárja között szovjet táborba vittek, az első hónapokban 60 000 - 70 000 ember nem élte túl az első hónapokat.

 

 

Orosz fogság

 

Sztálingrádot követően 1944. nyarán újabb nagyszámú német katona került orosz fogságba. A Középső Hadseregcsoportot 1944. júniusában Mogilev térségében körbezárta a Vörös Hadsereg és 150 000 embert ejtett foglyul. Mintegy 60 000 foglyot Moszkvába szállítottak, ahol 1944. július 17-én a legyőzöttek megalázó parádéján kellett részt venniük. Végezetül munkatáborba vitték őket.

 

Német hadifoglyok Moszkvában

 

Az 1945. május 8-i kapituláció után lehetőség szerint minél több, a keleti fronton harcoló katona, próbálta meg elérni a nyugati szövetségesek területét. Hiába, mivel az amerikaiak a szovjetekkel megkötött megállapodás alapján

150 000 foglyot adtak át az Elbánál a szovjeteknek.

 

A kapitulációt követően további 200 000 német katona került orosz fogságba. Sokuk csak 1955 után térhetett haza.

 

 

Munkatáborok

 

A 6. hadsereg azon foglyait, akik túlélték a halálmeneteket és gyűjtőtáborokat, 1943. tavaszától kezdődően a "Gulag" permanens táboraiba szállították.

 

Ennek során rendfokozatok szerint is szortíroztak: miközben a tiszteket Krasznogorszkba, Volkovóba, Elabugába vagy Szuzdalba vitték, a legénységet és az altiszteket főképpen Moszkvába, Szverdlovszkba, Molotovba, Omszkba, Vorkutára, Kazahsztánba vagy Üzbegisztánba vitték.

 

A marhavagonokban való utazás - kocsinként 100 ember a csupasz padlón, takaró vagy szalma nélkül - gyakran 14 napnál is hosszabb ideig tartott. Enni vagy inni alig kaptak. Ezek a halálutak tovább szedték áldozataikat az amúgy is erősen megtizedelt sztálingrádi veteránok soraiból.

 

Néhánynak több szerencséje volt és a Sztálingrád melletti táborokban maradtak, melyeket felvevőtáborokból munkatáborokká alakítottak át. A sztálingrádi katlanban foglyuk ejtett 90 000 katonából összesen csupán 9000 jutott vissza hazájába, Németországba.

 

Az egész Szovjetunióban meglévő munkatáborok mellett speciális táborokat rendeztek be Kelet- és Közép-Németországban, ahol kihallgatásokra és perekre került sor, számtalan halálos ítélettel és deportálással. Erre a célra részben egykori német koncentrációs táborok szolgáltak. Némely volt koncentrációs táborbeli fogoly szenvedése ezekben a speciális táborokban folytatódott.

 

Mühlberg -

7500 halálos áldozat, 3000 deportált

Buchenwald -

13 000 halálos áldozat, 2000 deportált

Hohenschönhausen -

3 000 halálos áldozat

Bautzen -

12 000 halálos áldozat, 4000 deportált

Ketschendorf -

6000 halálos áldozat, 2000 deportált

Jamlitz -

5000 halálos áldozat, 1000 deportált

Sachsenhausen -

20 000 halálos áldozat, 6000 deportált

Fünfeichen -

6500 halálos áldozat, 1000 deportált

Torgau-Zinna -

2000 halálos áldozat, 4000 deportált

Weesow -

1200 halálos áldozat

Graudenz -

2000 halálos áldozat

Frankfurt/Oder -

1500 halálos áldozat

 

Összesen legalább 68 000 halálos áldozat és

23 000 deportált német területen. A számok a legszerényebb becslés eredményei, melyet az orosz főállamügyészség elismert.

 

 

 

 

A szovjet Gulag egyik tábora Szibériában

 

 

A munkatábor mindennapjai

 

A rabokat a legnagyobb szibériai hidegben is dolgoztatták

 

A renitens foglyokat egyszerűen agyonlőtték